A JÖVŐNK ZÁLOGA VAGY IPARI TERÜLET? ~ TERMŐFÖLDJEINK VÉDELMÉBEN.

Magyarország teljes területe mintegy 9,3 millió hektár, melyből a mezőgazdaságilag művelés alatt álló terület megközelítőleg 4,3 millió. Az tehát, hogy hazánk területének közel 80%-a termőföld európai viszonylatban kiemelkedő aránynak minősül. Viharos történelmi múltunkat és az elmúlt 30 év jelentős területváltozásait tekintve, amikor a rendszerváltás eredményeként közel egymillió hektár földet vontak ki művelésből, és alakítottak át belterületté, utakat és ipari területeket építve, mindezek ellenére hazánk máig számottevő agrárpotenciállal rendelkezik.

Magyarország mezőgazdasági területének sokoldalúsága (gyümölcsös, gyep, szőlő, szántó) és kedvező földrajzi, geográfia adottságai azonban kiaknázatlan az ipari infrastrukturális beruházások térnyerése miatt. A termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény értelmében a főszabály az, hogy termőföldet csak kivételesen, elsősorban a gyengébb minőségű termőföld igénybevételével lehet felhasználni. A gyengébb minőségű termőföld meghatározása települési szinten történik, melynek során alapul veszik az adott település azonos művelési ágú termőföldjeinek 1 hektárra vetített aranykorona-értékeit és ebből húznak egy átlagot. Amennyiben az adott terület minősítése ezt az átlagot nem éri el, úgy gyengébb minőségű termőföldről beszélünk, ebben az esetben sor kerülhet a művelésből való kivonásra, amennyiben viszont ezt az átlagot meghaladja a föld minősítése, akkor nem engedélyezhető a föld más célú hasznosítása.

Noha a jogszabályi keretek világosan kijelölik a termőföld más célú hasznosításának szigorú korlátait, a gyakorlatban a helyzet korántsem ilyen egyszerű. A mindennapi életben sok esetben elmarad a tényleges jogalkotói szándék érvényre juttatása, melyet jól deklarál az, hogy Magyarországon sorra jó minőségű termőföldekre épülnek az ipari létesítmények, különösen akkumulátorgyárak. Ezen gazdaságpolitikai megfontolás a számtalan környezetvédelmi aggály mellett több problémát is felvet.

A földkisajátítások folyamata ellenérzéseket vált ki több társadalmi réteg, különösen a helyi gazdák körében, akik számára felajánlott kompenzációs összegek jóval a piaci ár alatt mozognak. Továbbá erősíti a bizalmatlanságot a hatóságok és vállalatok nem kellően átlátható kommunikációja. A beruházások indoklásakor rendszerint gazdasági racionalitási okokra hivatkoznak, hiszen egy 400 hektáros kukoricaföld és egy hasonló méretű ipari üzem GDP hozzájárulása között akár kétszázszoros különbség is lehet. Ezen álláspont szerint tehát nem egy érzelmi kérdésről van szó, hanem erőforrásokkal való hatékony gazdálkodásról. Ez a megközelítés azonban több ponton is félrevezető, hiszen a mezőgazdasági termőföld egy korlátozottan rendelkezésre álló, pótolhatatlan természeti és nemzeti erőforrásunk, amely kiemelt stratégiai jelentőséggel bír. A jó minőségű termőföld elvesztése egy visszafordíthatatlan folyamat, amely nemcsak a jelen, hanem a jövő generációira nézve is komoly következményekkel jár. A termőföldek feláldozása nem pusztán gazdasági kalkuláció, hanem hosszú távú társadalmi felelősség is, hiszen ez határozza meg, hogy milyen jövőt építünk, mit hagyunk örökül. Egy olyan országot, amelyben az élelmiszerellátás adott, vagy amelyben kiszolgáltatottság fenyeget.

Továbbá kiemelendő, hogy egy jó minőségű termőföld hosszú távon értékesebb beruházásnak minősül, mint egy gyártelep létesítése. Az ipari üzemek gazdasági élettartama korlátozott, hiszen minél tovább működik az üzem, annál drágább fenntartani, ezzel párhuzamosan viszont csökken az értéke és romlik a versenyképessége. Technológiai elavulás, karbantartás és energiaköltségek emelkedése és a versenytársak modernebb üzemei által diktált tempó miatt az ipari létesítményeknek létezik egy gazdaságilag optimális élettartama, amely után racionálisabb az üzem cseréje vagy megújítása, mintsem a végtelen ideig történő fenntartása. Ezzel szemben egy termőföld megfelelő gazdálkodással akár évszázadokig is képes ellátni a társadalom alapvető szükségleteit.

Egy jövőorientált gazdálkodás tehát nem feltétlenül az iparosodás ösztönzését, hanem a mezőgazdaság erőteljesebb támogatását szorgalmazza.

Szervezetünk elkötelezett a fenntartható vidék és a hazai mezőgazdaság mellett. Támogassa munkánkat adományaival vagy önkéntes munkájával, hogy közösen őrizhessük meg Magyarország legértékesebb kincsét: az élethordozó termőföldet.